Halálhír… örömhír?

Ha hallunk valaki haláláról, akit akár alig ismertünk, akár jól, akkor szokás szerint mit kérdezünk felőle?

• Mi történt, mibe halt bele?
• Mikor történt?
• Milyen szenvedése volt, hogy viselte, meddig vívódott?
• Mit is hagyott maga mögött? (emlékek, életmű, vívmányok, értékek)
• Mit nem tudott befejezni?
• Mit nem kapott meg tőlünk?
  Ajajj, ez már nagyon belénk hasít, mert pótolhatatlan a mulasztásunk.

Tehetetlenség és fogadalom születik hát bennünk jó esetben.
A nagy kérdéseink tovább mélyülnek:

• Miért is van értelme élnünk?
• Miképp, hogyan töltsük maradék ismeretlen időnket?

A halálról előre gondolkodni kevés teremtmény tud, de mi igen. Egy különleges lényeglátó írást ajánlok figyelmedbe. Az internetről megmentett kincset.

Miután rátaláltam Mráz Gusztáv honlapjára, meg szerettem volna osztani, de sajnos megszűnt. Így mentettem át az élők számára és 20 nyomtatható oldalra formáztam a szöveget. Kár lett volna ha elveszik vagy csak a gépemen porosodik.

Szívesen elküldöm, iratkozz fel lent!
NEM egyházi promóció!