A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha – legszebb perceinkben –
A színéből is – valamit.”

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája, részlet.

A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha – legszebb perceinkben –
A színéből is – valamit.”

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája, részlet.

Ars poetica

MuStArt – ‘képvilágoM a világképeM’.

Must = Szükséglet. Az édes, tápláló ital.
Mustár = Fűszer. Kicsiny mag.
Star = Csillag. Fény a sötétben.
Start = Indulás. Új kezdet.
Art = Művészet, alkotás. Önkifejezés.

Álmodj még nagyobbat
az inspiráló versek, gondolatok
és saját fotók valamint idézetek
tematikus csokraiban lapozgatva.
© Musulin Béla Balázs

Mustárt:
Mondjuk ki így. Kérnél egy erős és frissen fűszerezett életet?
Régen, egy régész-táborban az utolsó napon már csak száraz kenyér és mustár maradt. Akkor szerettem meg igazán…

Must..:
Édes ital. Ezt mindig is jobban kedveltem, mint ami kiüt, mert még minden benne van. Nem kell sok belőle. Sőt, ésszel és mértékkel élj vele, akkor is ha nem bódít. A mennyiségi változás nem fog átcsapni minőségi változásba!
Angolul meg a belső kényszert is jelenti, csak ők nem tudják kimondani: muszáj.

..Art:
Művészet, ami nélkül nem lehet élni.
Az élet segít meglátni a helyzeteket, de ne csak lásd, hanem ismerd fel a helyed.
Ezért alkotok szóban, írásban és ezért olvasod soraimat, nézed képeimet, és az ajánlott filmeket a barátaiddal. Hallgasd a lélek harangját, aki „érted szól”.

Star:
Csillag, amely titokzatos módon éjjel-nappal világít, fényével vezet a sötétben.

Start:
Én elindulok, hogy megérkezzem. Gyere velem.

Must Art:
Az élet és az életmű is elvész. De „Te életművész vagy”. Maradj is meg mindig. Muszáj.
– mondta egy volt tanárom csírázó koromban, amikor még szinte bármi lehettünk. (Máté, aki sokat akart elérni, ám hamar belátta, hogy ehhez nem szabad szervilis szolgává süllyednie. Nem érdekelte a rendszer kötöttsége. Sem az oktatási, sem a szerzetesi. Az se sokáig volt.)

Mus Tart:
Én (vezetéknevem első 3 betűje) Tartom a szavam. Akkor is, ha tartasz tőle.

Rólam

Álmodozó típus vagyok, azt mondta valaki.
Na jó, elismerem, lehet bennem művészeti hajlam, már csak az ellen tiltakozom, hogy beskatulyázzanak…

Az álmok álmodója pedig mindenkiben benne lakik. Kezdetben erős az identitás keresése, csak megtanítják, hogy ne vállalja nyíltan és kitartóan. Az élet terheivel persze könnyű alibit találni. Ezért hány ember hamar feledi gyermeki énjét, mert dolog az ugye van túl sok is, ami elől úgy érezzük nincs menekvés. Ezért a „Fölnőttek”, világa hamar beköszönt a kényszerpályáival, legyen az akár durva vagy finom.

Történt pedig tizenévesen, amikor a kollégium ablakán kitekintve, az élet ismeretlen jövőképét fürkésztem, hosszan merengve a kéklő távoli dombok vonulatain…

Miért is ilyen a világ, benne a sok megtört, kedvetlen emberrel, akik inkább romlást látnak elközelgetni? Hát az élet szépsége arra való, hogy megfeledkezzünk róla és feláldozzuk, mert többen esetleg ránk erőltetik akaratukat és e miatt csak a borúlátók a realisták?
Milyen jó is lenne ha bármennyi időnk juthatna arra, amit szívesen csinálnék és végre tökéletesen mindent el lehetne végezni? Ezt az ablak rámát is le lehetett volna festeni rendesebben. Nem kellene újra megcsinálni ismét hanyagul, aztán a lomok közé hajítani…

Miközben ezen a végesség korlátai közötti töprengtem, a végtelen tökéletesség vágyával küzdve az örök élet, mint egyetlen igaz cél felé vettem lelki tekintetem. Meddig lehet vajon ellátni a jövőben, képzeletben? Itt a hegyen néha napján akár 100 km-re is, amilyen előfordult már a közel 4 év alatt 2-3 alkalommal, jóllehet igen ritka, de valóság. Azt elképzelni hogy mi is lesz életem jövő évtizedeiben, nem tudtam. Csak azt, hogy én egy ideális világra születtem, ami közben valahol hiányos és egyre több hibát halmaz magára, köztük a nemtörődömséget. Ez a hiány nem pótolható egyes emberek által, mert a tömeg elsöpör. De mégsem kell ezzel birkóznom, hanem az a legtisztább, ha önmagamat adom.

Nem sokkal később a Gellért hegyen találtam magam. Felvételiztem a műszaki egyetemre, hátha villanyos mérnök lehetek. Kikapcsolódásként épp Szentiványi Róbert Bevezetés a Szentírástudomány c. tanulmányát olvasgattam, s mennyire világos gondolatai vannak. De földhöz ragadt valóm gyakorlati kérdéseket hozott elém. Mit csinálnak az emberek? Jönnek-mennek a hídon, mert itt élnek, ott dolgoznak. Minek? Miért zsonganak összevissza? Mondanom sem kell, akkor még nem volt mobiltelefon, esetleg gondolatban, s csak később pár évvel vizionáltam azt a hálózatos lehetőséget, ami ma már ott van a zsebünkben. Akkor ui. még betárcsázós internet sem volt…

Nem tudtam előre, hogy a fotóim és a gondolatok találkoznak és ehhez versek is társulnak majd.
S nem kevés önismeret, csalódás, tanulás, felismerés.

Ebből nyújtok ízelítőt e honlapon. Három fő téma köré feszítem vitorlám:

  • Élet és halál.
  • Szépség és alkotás.
  • Bölcsesség és reform.

sikerült, feliratkoztál !

Üdvözöllek

Pár perc múlva ellenőrizd a bejövő leveleidet…

(Ha nem találod, nézd meg a SPAM, Levélszemét, Promóciók mappát!)

Előfordulhat, hogy ide kerülnek először a leveleim. Ha tehát megtaláltad, akkor érdemes az e-mail címemet felvenni a címtáradba. (Ez segít, hogy ne nézze levélszemétnek a leveleződ a megküldött anyagot.)

Gondoskodj előre!
A levelem tedd elsődlegessé vagy állíts be levélszűrőt.
Érdemes címkézni is, hogy ne maradj le a folytatásról.

Nem foglak elárasztani üzenetekkel. Jó olvasást!